Nagypéntek – A zsidók ezen a napon küldték a halálba Krisztus urunkat

Nagypéntek van, Jézus Krisztus szenvedésének és kereszthalálának napja, ez a húsvétot, a legrégibb és legnagyobb keresztény ünnepet megelőző szent három nap egyike. Ez az egyházi év legcsendesebb napja.

A húsvét Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe, ideje a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap, azaz március 22. és április 25. közé esik.

A húsvétot hamvazószerdától nagyszombatig negyvennapos böjt készíti elő, az ünnepet megelőző utolsó nagyböjti hét a nagyhét (hebdomada sancta), amely a virágvasárnappal kezdődik. A nagyhéten belül a húsvéti szent három napon (liturgikus nevén: Sacrum Triduum Paschale), azaz nagycsütörtökön, nagypénteken és nagyszombaton, valamint húsvétvasárnap emlékezünk meg Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és feltámadásáról.

Hieronymus Bosch: Keresztút

Nagypéntek elnevezése a magyar nyelvbe a keleti egyházban szokásos görög elnevezésből (hé hagia kai megalé paraszkeué – a szent és nagy készületi nap) származik. A nyugati egyházban hivatalos neve: feria sexta in passione et morte Domini (az Úr szenvedésének és halálának péntekje). Angol nyelvterületen hosszú pénteknek vagy jó pénteknek is nevezik, német elnevezése, a Karfreitag az ónémet „kara” (bánat, gyász) szóból ered.

Krisztus-gyilkosok

Az evangéliumok szerint a Getsemáne-kertben elfogott Jézust a zsidó főtanács elé állították, amely istenkáromlás vádjával – mivel azt állította magáról, hogy ő a Messiás – halálra ítélte. Ezután a római helytartó, Pilátus elé kísérték, és azzal vádolták meg, hogy a zsidók királyának mondja magát, ami felségsértésnek minősült.

Krisztus Pilátus előtt (Kép: A Passió című film)

Pilátus a zsidó főpapok és a tömeg nyomására halálra ítélte és kiszolgáltatta nekik Krisztust, de megmosta kezeit, így nyilvánítva ki: ártatlant küld a halálba.

Jézust ezután megkínozták, megostorozták és töviskoszorúval megkoronázták, majd a keresztúton a Koponyák hegyére (a Golgotára) vitték, ahol megfeszítették.

Csonka szertartás

A katolikus egyházban ezen a napon az úgynevezett csonka mise szertartásával fejezik ki a Krisztus halála felett érzett gyászt. A misét azért nevezik csonkának, mert nem mutatnak be szentmiseáldozatot (mivel ezen a napon azt Jézus, az örök főpap mutatja be). A pap a szertartást piros öltözékben végzi – mert ez a vértanúság liturgikus színe –, a bor és a kenyér átváltoztatása pedig elmarad. Ezen a napon az oltár üres: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya.

A misén a pap földre borulása az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg.

A nagypénteki szertartás három részből áll. Az igeliturgia során olvasmányokkal és ünnepélyes egyetemes könyörgésekkel idézik fel Krisztus szenvedéseit. Ezután következik a körmenetben behozott kereszt előtti hódolat, majd végül a szentáldozás az előző nap átváltoztatott szent ostyával.

A misét egyszerű könyörgés zárja, nincs áldás és elbocsátás. A templomokban általában délután három órakor keresztútjárást is tartanak, a Biblia szerint ugyanis Jézus ebben az órában halt meg a keresztfán. A katolikus egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek háromszor étkezhetnek, de csak egyszer lakhatnak jól, és 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell.

A nagypénteki keresztúti szertartáson Jézus szenvedésének egyes állomásait idézik fel. A keresztút mai szokásos 14 állomása (stáció) az 1600 körüli évekre nyúlik vissza, átvéve a jeruzsálemi szokást, amely a ferencesektől származik. Rómában a Via Crucison, amely a megváltónak a Kálvária-hegyre vezető útját és halálát idézi fel, a pápa maga is viszi a keresztet.

“Isteni üdvtény”

A protestáns egyházakban a nagypéntek a legnagyobb ünnep, nem csupán gyásznap, hanem isteni üdvtény is. Ez az év egyetlen böjti napja és szigorú bűnbánó nap, amelynek végén a legtöbb református és evangélikus gyülekezetben úrvacsorát osztanak a lelkészek.

A hívők közül azok is, akik év közben nem vettek úrvacsorán (a protestáns liturgia szerint általában minden hónap első vasárnapján tehetik ezt meg), nagypénteken magukhoz veszik a Jézus testét és vérét jelképező kenyeret és bort. A protestáns templomokban fekete oltárterítőt helyeznek el, korábban az is szokás volt, hogy gyászöltözetben mentek istentiszteletre.

A tükröt letakarták, a tüzet kioltották, az órát megállították

A nép körében nagypéntekhez a hallgatás, a csönd kapcsolódott, a tükröt fekete kendővel takarták le, az órát megállították vagy nem húzták fel. A tüzet nagycsütörtök este kioltották, és a húsvéti szentelt tűz parazsából élesztették újjá, addig csak hideg ételt ettek, nagypénteken csak egyszer, kenyeret, sót és száraz növényi eledeleket. Krisztus szenvedését misztériumjátékokban, felvonulásokban, Mária-siralmakban idézték föl.

Nagypénteken szokás volt meszelni, takarítani, nagymosást tartani. A legények, ha elmentek is a nekik kedves leányhoz, nem találkoztak vele, csak egy fekete szalagot kötöttek a kapuhoz közeli fára.

Az Országgyűlés 2017. március 7-én nyilvánította munkaszüneti nappá nagypénteket.

MTI – Híradó – kuruc.info